Az elmúlt államfőválasztások folyamata és eredménye még mindig itt csikorog a fogaim között. Nehéz elfogadni a tényt, hogy a szlovák választók körében a közhelyes, a magyarság elleni gyűlöletbeszédre épülő populizmus győzedelmeskedni tudott az intelligens, ész- és emberközpontú politizálást kínáló felett.
Önkéntelenül Ibsen, „A nép ellensége” c. drámája jut az eszembe, melyben egy kisváros fürdőorvosa harcot indít a mérgezett, szennyezett víz megtisztításáért. A városi tanács rövid idő alatt elhiteti a lakosokkal, hogy nem ők, hanem az orvos az ellenségük. A pénz hatalma, a hivatali korrupció, az egyéni mohóság és önzés ellen folytatott harca során Stockmann doktor a darabban végül megfogalmazza: „…ez már nemcsak a vízmű és a csatorna kérdése. Az egész társadalom megérett a tisztulásra, dezinficiálásra.” A lakosok támogatása híján az orvos elbukott. Napjainkban is megélünk hasonló elbukásokat, de tegyünk ellene!
A lakosok támogatása híján a szlovákiai magyarságnak sincs esélye, hogy megfelelő számú képviselője legyen az európai parlamentben. Pedig jövőnk szempontjából az európai parlamenti jelenlét elemi szükséglet, hogy ne úgy működjön ez az intézmény, ahol rólunk döntenek nélkülünk! Épp ezért fontos, hogy minél több képviselőnk legyen – olyan személyek, akik képesek ott helyben és gyorsan reagálni a mindannyiunkat érintő dolgokra. Angol nyelvtudásomban, gyors felismerő képességemben, egyetemi oktatói tapasztalatomban és (mint Szlovákia egykori svédországi nagykövete) diplomáciai gyakorlatomban bízva úgy érzem, megfelelően tudnám képviselni a szlovákiai magyarság érdekeit. Felelősségérzetem azonban arra int, hogy a választási harcok során se ígérjek többet, mint amit teljesíteni tudok, ám az általam teljesíthető szakterületeket őszinte szívvel felkínálom:
1. a szlovákiai magyarság érdekképviseletét az EU-ban
2. a felsőoktatás terén szerzett sokéves szakmai tapasztalatom értékesítését
3. tudományos munkásságom eredményeinek kamatoztatását az energetikapolitikában és környezetvédelmi kérdésekben
Elégedettséggel és örömmel tölt el, hogy a magyar választók zöme az áprilisi megmérettetéskor a haladóbb, a békés együttélés elvét hirdető jelölt mellett adta le a szavazatát. Ez a hozzáállás reménnyel tölt el, mert bízom a szavazók értékítéletében, s abban, tudatosítják, mennyire fontos, hogy minden magyar választó 2009. június 6-án is az urnákhoz járuljon.